BLOG
A lustaság, demotiváltság, halogatás félegészség?
Rendbe kell tennünk néhány gondolatot a fenti fogalmakkal kapcsolatban. 🙂
Először is: a lustaság, mint olyan, félegészség – tartja a mondás. Komoly evolúciós magyarázat létezik arra, miért törekszünk mindig arra, hogy a lehető legkevesebb energiabefektetéssel érjük el a céljainkat és teljesítsük feladatainkat. Nem véletlen, hogy az emberiség feltalálta az automata mosógépet, mosogatógépet, robotporszívót. 🙂 Képzeljük csak el, mi lenne, ha rendszeresen le kellene járnunk a patakpartra ruhát súrolni?! Életszerűtlen gondolat, igaz ? Lássuk be, számos előnyünk származik abból, hogy „alapvetően” lusták vagyunk. Ez szigorú fogalom, törekedjünk úgy felfogni, hogy egyszerűen csak hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani, amivel nincsen semmi probléma.
A probléma akkor kezdődik, amikor a mérleg nyelve elbillen, és elkezd feszíteni a gondolat, mi mindent kellene csinálni, mégsem tudsz lendületet venni, és inkább a pihenést választod.
Felhalmozni a tennivalókat, halogatni a dolgaink megtételét, mindig a tudatalattink manipulációja felénk.
A halogatásnak számos oka ismert, egyénenként változik, és adott helyzettől, függ miért alkalmazzuk. Ha olyan dolgot „kell” megtennünk, amitől félünk, hogy elhibázzuk vagy hogy más mit szól majd hozzá, akkor el kell gondolkodni azon, hogy az önbizalmunk rendben van-e.
Ha megfigyeljük, hogy mely eseményeknél következik be a „nem érdekel , majd holnap / később”, hamar válaszra lelhetünk. Számos olyan dolog és tennivaló ékelődik be a hétköznapjainkba, ami nem komfortos számunkra, de ismétlődően meg kell tennünk, mert nincsen más megoldás. Itt kiváltképp a munkahelyi tennivalóinkra gondolok, illetve a tipikus hétköznapi tevékenységekre, melyek gyakorisága előidézi a mókuskerék szindrómát. Demotiválttá válunk, ha azt érezzük, hogy csinálunk valamit, de mégsem haladunk semerre. „Csinálom, de ha nem csinálom, úgy is jó.” Ismerős érzés, ismerős gondolat? Biztos vagyok benne, hogy sokan nap mint nap folytatunk hasonló párbeszédet magunkkal.
A kulcs abban van, érzed-e a határokat? Feszít, stresszel-e az adott dolog, vagy reálisan átlátod-e, mi zajlik körülötted. Ha rendszeresen és stresszes állapotban döntünk úgy, hogy halogatunk, az lerombolja a lelkünket és az önbecsülésünket. Önmarcangolásba kezdünk, értéktelennek és butának ítélhetjük magunkat.
Ha az önbizalmunk rendben van, ez nem történhet meg.
Arra biztatlak, gondold végig, mi vesz körül nap mint nap, mik azok a dolgok, amikben rendszeresen megakadsz és frusztrálnak. Ha ezt tüzetesen megvizsgálod, rájöhetsz, hogy talán nem jó célért küzdesz. Talán nem jó helyen vagy éppen most, és ezért akadsz el a mindennapi körforgásodban. Ha az ember nem jó irányba halad, esetleg túlvállalja magát, úgy a sikerélmények száma csökken, és belép a képbe a demotiváció.
Ördögi kör, de létezik megoldás. 🙂 Beszéljünk róla, ha szeretnéd. Ha szeretnéd, akár már ma! 🙂
